Sablon

Kovács László tv. temetése. 97,5 éves

Heves. 2020. 07. 01. (sze)

11.00 óra

Fil 1,23-24

Kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni

2020-3

Olvassuk el az Igét a Fil 1,23-24: Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; ²⁴De e testben megmaradnom szükségesebb ti értetek.

A felolvasott két igeverset Laci bácsi gyakran emlegette az utolsó éveiben. Nem véletlenül. Az idős hívő emberek is úgy vannak, mint Pál apostol, aki ezt a két bibliai verset írta: Kívánnak elköltözni, hogy mindig Krisztussal legyenek, mert ez mindennél jobb. De azt is látják a hívő emberek, hogy testben itt maradni meddig szükséges még mások miatt, valamilyen szolgálat miatt. Így volt ezzel Laci bácsi is. Egyszer aztán azt mondta az Úr: Elég! Befejezted a földi életet és szolgálatot. Költözz Hozzám!

Kérdezhetné valaki: Miben különbözik az idős hívő ember vágya, hogy elköltözzön e földről, mint a nem hívő idős embernek a vágya, hogy már szeretne meghalni? Látszólag ugyanaz a kettő: Mert 90 év felett, ha rossz az egészségi állapota egy embernek, ha már nem tudja magát ellátni, másra szorul, amikor már nem talál semmiben örömet, minden teher, akkor az idősek szeretnének meghalni. Akár hívő, akár hitetlen. Mégis óriási a különbség a kettő között. A hitetlen ember az elaggott, tehetetlen testtel járó nyűgtől, fájdalomtól szeretne szabadulni a halál által. Mert azt gondolja, hogy a halállal vége lesz minden rossznak. Nem is nagyon szeret azzal foglalkozni, hogy mi lesz a halál után.

A hívő ember azonban nem ezért szeretne meghalni, hanem azért, amit olvastunk: Hogy Krisztushoz megy, és Nála sokkal jobb.

Pál apostol nem halálról beszél, hanem elköltözésről. És valóban a testünk halálával elköltözünk. Mert az ember lényege nem a test, ami itt marad, hanem a lelke és a szelleme. A test sem mellékes, de ebben a testben nem lehet Kr. előtt megjelenni, mert nem bírná ki az Ő dicsőségének fényes ragyogását. A hívő ember lelke és szelleme költözik Krisztushoz, és mikor majd eljön az ideje, a teste is feltámad. De a feltámadt test már nem ilyen lesz, mint ez. Nem halandó, nem gyenge, hanem Kr. dicsőséges feltámadt testéhez hasonló.

A hitetlen ember halála is elköltözés. A teste neki is itt marad, de a lelke és a szelleme elköltözik. Csakhogy nem Krisztushoz, hanem a holtak országába, a Seolba, a Hádeszbe, más néven a pokolba és ott várja be a feltámadást. A Seol, a pokol a hitetlenek számára gyötrelmes hely. Az Úr Jézus beszélt arról, hogy meghalt egy istentelen gazdag ember, eltemették a testét, de a lelke a pokolba került. Ott nyitotta fel a szemét, és gyötrődött a lángokban. Szerette volna, ha Lázár, a koldus, akit ő ismert, és aki az üdvözültek közt volt, feltámad, és elmegy a testvéreihez, elmondani nekik, mi van a halál után, nehogy ők is a gyötrelem helyére kerüljenek. De nem mehetett Lázár, és nem is volt rá szükség, mert akkor is le volt már írva Mózes könyve, és voltak próféták. Akik azokra hallgattak, nem a gyötrelem helyére kerültek. Most is így van. Itt az Ige, a Biblia, amiben az az Isten szól hozzánk, Aki mindent teremtett, és mindent tud. És az a J. Kr., aki meghalt, és ahogy az Apostoli Hitvallás mondja: „Szálla alá poklokra”, de onnan visszajött, feltámadt, és tudja, mi van ott. Az igehirdetők ezeket szólják, és rájuk kell hallgatni, nem a nagyhangú fecsegőkre, akik mit sem tudnak a túlvilágról, sőt tagadják, hogy létezik.

Ez alkalommal is Isten szól hozzánk, hogy egyszer elérkezik mindannyiunk elköltözésének az ideje. Testünk halála után valamennyien elköltözünk, és nem mindegy, hogy hová.

Kinek a lelke költözik Krisztushoz? Annak, aki már most, a földön is Krisztussal él. Akinek az élet már most is maga Krisztus. A felolvasott igeversek előtt az írja Pál a Fil 1,21-ben: Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De aki itt nem Kr.-al él, aki nem J. Kr.-al jár, aki nem ismeri az Úr Jézust, aki nem hisz Benne, annak a meghalás nem lesz nyereség, hanem óriási veszteség. Mert a kegyelmi idő addig tart, amíg élünk. Addig még megtérhetünk. Kimondhatatlan nagy kegyelem, hogy még hangzik az Ige, Kr. hívó szava. Nagy kegyelem, hogy Hozzá lehet jönni, bűnbocsánatot, tiszta, új életet lehet Tőle kapni, és ha eljön az idő, Hozzá lehet költözni, ahol mindennél jobb.

Azt is olvastuk: De e testben megmaradnom szükségesebb ti értetek. Ez is nagy különbség a hívő és a hitetlen ember közt. A hívő ember nem önmagáért él e testben, hanem J. Kr.-ért, illetve azokért, akiket Isten rábízott. Persze a nem hívő ember sem csak önmagáért él. Sok rendes hitetlen ember van, aki a családjáért él, vagy még azon kívül másoknak is segítségére van. De a hívő ember a rábízottaknak nemcsak az anyagi, hanem a lelki-szellemi szükségét is igyekszik kielégíteni. Nem kultúrában, nem szórakozásban, hanem azáltal, hogy J. Kr.-t és az az üdvösség útját, a mennyei titkokat és kincseket ismerteti meg a rábízottakkal. Vagyis felkészíti őket arra, hogy ha elköltöznek, az Úrhoz menjenek.

Visszaemlékszem, hogy Laci bácsi, miután hívő lett, 40 éven át Feldebrőre járt a gyülekezetbe motorkerékpárral. Télen is, nagy hóban. Végig megőrizte az Úr. Balesete nem volt. Amikor lehetett, motorral vitte Szabó János bácsit a környék gyülekezeteibe Igét hirdetni. Aztán 1991-től ő adott otthont Hevesen a gyülekezetnek. Most, hogy elköltözött, másképpen lesz a gyülekezet is. De az Úr majd más módon gondoskodik az Ő népéről. Valaki más ad majd helyet a hívőknek.

9 évvel ezelőtt Laci bácsi elmondta, hogy a kórházból kiadták. Mivel nem vetette magát alá a kemoterápiának, hazaküldték meghalni. Pár hónapot adtak neki az orvosok. Akkor megkérdeztem a reménysége felől. János apostol szavait idézte: Az Isten szeretet. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához. Akkor is bizodalma, reménysége volt, hogy ha el kell költöznie, és Kr. ítélőszéke előtt meg kell állnia, az Úr elismeri sajátjának, és Vele élhet mindörökké.

Meg van írva: elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Senki ne nyugodjék addig, amíg nem lesz igazi bizodalma az ítélet napjához. Ehhez meg kell ismerni a szeretet Istenét, Aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. J. Kr. elfogadása nélkül, Istennel való megbékélés és bűnbocsánat nélkül csak hamis bizodalom lehet. Sem a jócselekedeteink, sem a vallásunk, senki és semmi más, csak egyedül J. Kr. üdvözít. Megmondta: Senki sem mehet az Atyához, csak Általa. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Azt, amit az Úr Jézus mondott: Ján 14:3 És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ez összecseng az elején felolvasott Igével: kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb. A hívők boldog várakozása ez: Értünk nem a halál jön, hanem Kr. Ő vesz magához. A testünket a halál elragadhatja, de a lényeget, a lelkünket és a szellemünket nem. Kr. maga jön értünk, mert elkészítette számunkra a helyet a mennyben.

Azzal az Igével fejezem be, amit Péter apostol írt: 1Pét 1,3-4: Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre.

Vigasztalja meg Isten a gyászoló családot azzal, hogy az Úr hatalma Laci bácsit megőrizte az üdvösségre! Legyen maradandó példa előttünk a hűsége, örvendező, egyszerű hite!

Kívánom, hogy minden jelenlévőt az irgalmas Isten szülje újjá, hogy élő reménysége, bizodalma legyen az ítélet napjához!

1923. január 1-én egy szegény paraszti családba született. Hárman voltak testvérek. Mint elsőszülött fiúgyermek, az akkori szokás szerint hamar (10 évesen) elkerült otthonról fizikai munkára, hogy tudja segíteni a családot. Ilyen körülmények között végezte el az elemi iskola hat osztályát, majd felnőtt korában befejezte a 7. és 8. osztályt is. Fiatal éveit Budapesten töltötte. Nagyvállalkozóknál, művészeknél és uradalmi családoknál szolgált. Mivel sokféle helyen megfordult, már fiatalon bejárta az "élet iskoláját". Ezekről az eseményekről az utolsó éveiben is szívesen mesélt gyermekeinek és unokáinak. Budapestről hazatérve önálló vállalkozásba kezdett, nyersbőrkereskedéssel foglalkozott. Munkáját öccse, József is segítette.

Időközben 1949-ben házasságot kötött, és három gyermeke született. Felnőtt korában is több munkahelye volt, mert az életkörülményei rákényszerítették erre. A hevesi Állami Gazdaságban és a hevesi TBC Kórházban portásként, majd a budapesti Híradástechnikai Szövetkezetben gázkazán kezelőként dolgozott, egészen nyugdíjazásáig.

1945 decemberében, a háborúból hazajövet, a vonat tetején utazva egy beszélgetés során feltámadt benne a vágy Isten megismerése iránt. 1952-ben tért meg. Hitéletét 1955-ig Hevesen egy szűk kis házi körben, majd ezt követően évtizedekig a feldebrői gyülekezetben gyakorolta. Régi vágya teljesült, amikor 1989-ben, a családi házában adhatott otthont a hevesi összejöveteleknek. Egész életét áthatotta az Isten és a testvérek iránti buzgóság, hűség és alázat. Meggyőződése miatt élete folyamán többször keveredett konfliktusokba, de soha nem volt megalkuvó. A hite minden nehézségén átsegítette.

Hosszú élete folyamán megadatott neki, hogy bizonyságtételeivel, de a puszta jelenlétével is nagy örömmel képviselje és hirdesse Isten szeretetét.

- Lánya Éva és veje Imre; unokái: Ágnes, Imre, András, Zsuzsanna és a férje Tibor, dédunokája Zénó